Skandináv kaland 9-10. nap – Göteborg és a Göteborgi szigetvilág
Falkenberg szeles partját elhagyva Göteborg felé vesszük az irányt. A Volvo múzeum parkolójában verünk tábort, mert a Park4Night szerint itt ingyenes a parkolás, és a múltkori bírság után nincs kedvünk kockáztatni. Ha már itt vagyunk, megnézzük a múzeumot is – érdekesebb és nagyobb, mint gondoltam, de azzal a megállapítással távozom, hogy a svéd márkának nem a formatervezés az erőssége.
Göteborgba délután jutunk el. Vasárnap van, és az egész város kihalt. A legtöbb üzlet zárva, és az utcán is alig-alig látni embert. Szívfájdalmamra a híres halpiac, a Fiskekörke, amit mindenképpen meg szerettem volna látogatni, felújítás alatt áll. Begurulunk inkább a Haga negyedbe, ahol végre megcsillan egy kis életszikra. A kávézók egymást érik, és egyelőre mindegyik nyitva. Akár válogathatnánk is a kínálatból, de célirányosan haladunk a Husaren Café felé, mert a kitűnő értékeléseknél csak a süteményekről készült fotók keltették fel jobban az érdeklődésünket. Nem csalódunk.
Másnap az északi szigetvilág meglátogatása szerepel az itinerben: Fotö, Öckerö, Hanö és Halsö. A Göteborgtól kb. 20-25 kilométerre fekvő Lilla Varholmenből ingyenes komppal lehet átjutni a Hanö szigetre. Az út nem több negyedóránál, és minden órában legalább négyszer indul járat. A négy szigetet hidak kötik össze, így akár végig is biciklizhetjük őket – mi legalábbis ezt tesszük. Egy 10 kilométeres főútvonal halad végig a szigetcsoporton, ami mentén egészen végig kiépített kerékpárút vezet. Úgy terveztük, hogy még ma tovább állunk, de annyira lenyűgöz bennünket a táj szépsége: a gömbölyű felületű, szürke sziklák, a zafírkék tenger, és a fehér ablakkeretes piros halászházikók, hogy még többet szeretnénk belőle. A szigeteken kevés emberbe botlunk. Leginkább az érintetlen szabadstrandokon napoznak, ugyanis rendkívül jó időnk van. Kellemes meleg és napsütés kísér minket egész nap. Azért én nem merészkednék bele a tengerbe, de Dodi bokáig besétál: elmondása szerint ennyi épp elég is belőle.
Öckerö szigetén találunk egy sziklás tengerparti szakaszt, ami mindkettőnk szívébe azonnal belopja magát. A közeli parkolóban éjszakázunk, az estét pedig kint töltjük a sziklákon. Jógára és meditációra eddig nem nyílt lehetőségünk: most végre bepótolhatjuk a hiányt. Órákig egyetlen ember sem bukkan fel a közelben, csak a szikláknak verődő hullámok surrogása, és néha egy-egy elhaladó motorcsónak zaja szűrődik fel hozzánk. Nehéz lesz innen elmozdulni. Itt várjuk meg a naplementét, ami varázslatos színekkel ajándékoz meg bennünket. Ezekben a pillanatokban érzem azt, hogy számomra ez a valódi luxus: a Föld gyönyörű, békés, háborítatlan zugaiban megpihenni, elengedni egy kicsit a mindennapok mentális hangzavarát, és kapcsolódni a természettel.
