Skandináv kaland, 21-21 és feledik nap - Trollok és Trondheim


Troll-hágó

A 22. napunk közepén írom ezt a bejegyzést, hogy elüssem az időt az előttünk álló hatórás utazás alatt. Éppen Mo I Ranába, "az északi sarkkör városába" tartunk, nem tudtunk ugyanis ellenállni a csábításnak, hogy elmerészkedjünk az éjféli nap földjének kapujába. Előtte azonban még lélegzetelállító tájakon vezet az utunk.

Első megállónk a Gudbrandsjuvet-szurdok. A sebes folyású patak fölött lombösvényen lehet megközelíteni 20-25 méter mély hasadékot és a gyönyörű vízesést. Tökéletes előjáték ez a soron következő Troll-hágóhoz, ami innen észak-keleti irányban kb. 25 percnyire található a 63-as országút mentén. Hatalmas kiépített parkoló jelzi, hogy megérkeztünk; innen gyalogosan folytatjuk utunkat a kilátó felé, ahonnan elképesztő panoráma nyílik a kb. 850 métert emelkedő, látványos hajtűkanyarokkal tűzdelt hágóra, melyet Trollok útjaként és Troll-létraként is emlegetnek. Az útszakasz május közepétől októberig tart nyitva; ezalatt nagyjából napi 2500 jármű halad át rajta. Az út keskeny, ezért a buszokkal való találkozás nem mindig zökkenőmentes. Amikor felérünk, épp beáll az egész szerpentin egy középen egymás mellett elakadt busz és lakóautó miatt, de később nekünk is vissza kell tolatnunk egy felfelé kapaszkodó busz miatt. Egyébként 12,4 méternél hosszabb járművek nem is hajthatnak be az útszakaszra. Nem messze tőlünk zuhan 320 méteres mélységbe a Stigfossen-vízesés, ami felteszi a koronát a már amúgy is giccsesen szép látványra. Ezután még megkerülve a hegyet rövid kitérőt teszünk Európa legmagasabb (~1100 méteres) függőleges sziklafalához, a zord kinézetű Troll-falhoz. Ezek a trollok aztán tudtak élni! :) Lehet, hogy épp egyikük szelleme tréfál meg bennünket, amikor majdnem kizárjuk magunkat a lakóautóból. Az ajtó belsejére akasztott kabátok egyike ugyanis kiszálláskor valahogy beküzdi magát a zárba, és lehetetlenné teszi kívülről a bejutást. Mivel kulcsot nem vittünk erre a rövid megállóra, az első ajtókat nem tudjuk használni. Végül némi kreativitás és egy kartonlap segítségével sikerül orvosolni a problémát. #ezmostnemnapidodi #kivételesen




A Troll-fal



Gudbrandsjuvet-szurdok


Mesebeli norvég táj

Egy stresszoldó áfonyás sajttortaszelet gyors elfogyasztása után indulunk tovább. Sokáig tátott szájjal haladunk; akármerre nézünk, gyönyörűséget látunk. Égig érő, zöldellő hegyoldalak, vízesések, fjordok mindenütt. Nagyon élvezzük az utazásunk e szakaszát, kétségkívül a világ egyik legszebb szegletében járunk. Ám ahogy telnek az órák és fogynak a kilométerek Trondheimig, úgy vált arculatot a táj is. A hegyek egyre inkább kilapulnak, és sok időre elveszítjük a tenger látványát is. Ez is szép, de máshogy: a szélsőségek lecsillapodtak.

A 21. napon is rengeteget autózunk; késő este érünk Trondheimba, ami a harmadik legnagyobb norvég város, és 1217-ig az ország fővárosaként szolgált. Mindebből mi most semmit nem érzékelünk, mert egy benzinkúton meg kell állnunk izzót cserélni, a biciklitartó bal lámpája ugyanis megadta magát. A sikeres hadművelet után már csak arra van erőnk, hogy beálljunk egy parkolóba, és  a szomszédban dübörgő rock koncert dacára ágynak dőljünk. Reggel azonban már 8-kor nekiindulunk, hogy egy gyors gyalogtúrát tegyünk a belvárosban. Elhaladunk a Kristiansted-erőd mellett, majd  az 1681-ben épült Gamle Bybro hídon átsétálunk a Nid-folyó felett, miközben megcsodáljuk az egykori kereskedők színes raktárépületeit, melyek ma főként éttermeknek és kis üzleteknek adnak otthont. Hamar eljutunk a főtérre, ahol éppen egy koncert próbája zajlik. Egy orosz énekesnő érzelmes hangja verődik vissza az épületek falairól. Most tudjuk meg, hogy a tegnapi áloműző rock koncert egy kétnapos zenei fesztivál részét képezte.



Trondheim: a folyópart és a színes kereskedőházak


A Kristiansten-erőd


Esernyős utca


Miasszonyunk templom


Trondheim látképe az erődből

Sajnos ez a város sem úszta meg a nagy tűzvészeket, 1651-ben aztán a település 90%-a odaveszett az addigi legpusztítóbb katasztrófában. Hasonlóan Alesundhoz, ezt is újjáépítették, és mutatós kőépületek, széles sugárutak jelentek meg a belvárosban. A külvárosi, hangulatos, főként fehér faházakkal és virágba boruló, színes kertekkel tarkított kerület nekem különösen tetszik, valahogy azt érzem, hogy jó lehet itt élni. A téli mínusz 10-15 fokos hideget és a mindössze 4-5 órás nappalokat viszont nem bírnám... :)

Népszerű bejegyzések