Skandináv kaland, 7-8. nap – Pihenés a Kattegat szoros partján
Koppenhága után az Öresund hídon jutunk át Svédországba, ami Európa második leghosszabb közúti-vasúti hídja a maga 7845 méteres hosszúságával. Első szakasza a tenger alatt fut, majd felbukkanunk a felszínre. Mindketten kíváncsian vártuk az átkelést, de kicsit csalódottak vagyunk: nem adott különleges élményt, ellenben különlegesen magas díjat számoltak fel a svéd oldalon, közel ötvenezer Forintnak megfelelő svéd koronát.
Útba ejtjük Malmőt, de nem időzünk itt sokat. Egyrészt mostanra nagyon elfáradtunk a sorozatos városnézésekben, másrészt elég cudar időjárás fogad itt bennünket. A hőmérséklet a dán kánikula után 18 fokra süllyed, és elered az eső is. Egy nyilvános parkolóban hagyjuk a lakót, majd szokás szerint biciklivel fedezzük fel a várost. A legmutatósabb rész talán a Lilla Torg tér: az ősrégi favázas házak hangulatos üzleteknek, éttermeknek és kávézóknak adnak otthont. Néhány röpke óra alatt körbe tekerjük az óvárost, aztán visszafordulunk. Ismét eleredt az eső. Most érezzük először, hogy északon vagyunk: előkerül a kabát és a sapka is, bár a helyiek meglepően lenge öltözékben örvénylenek körülöttünk.
A parkolóba visszaérve kellemetlen meglepetés vár: egy büntetőcédula lifeg az ablaktörlő alatt. Nem mondom, nem volt egyszerű mutatvány parkolójegyet venni a csak svéd nyelven üzemelő automatából, de miután az összeget levonták a kártyánkról, sikeresnek tekintettük a tranzakciót. Ezek szerint mégsem volt az… A Google Translate segítségével igyekszünk értelmezni a svéd mikuláscsomagot, ami nem sok használható információval szolgál, de legalább találunk rajta egy webcímet, azon pedig az ügyfélszolgálat elérhetőségét. E-mailben érdeklődünk a büntetés okáról, csatolva a banki bizonylatot, de természetesen péntek délután lévén csak egy türelemre intő automata választ kapunk. Kíváncsian várjuk a fejleményeket…
Most már nemcsak fáradtak, de kissé kedvetlenek is vagyunk. Szerencsére mindez azonnal semmivé lesz, amint megérkezünk a következő szálláshelyünkre, a Kattegat szorosbeli kis kiszögellésre, ahol egy hatalmas kiterjedésű, szabad partszakasz fogad bennünket. A környéket valósággal ellepik a lakóautók: mást nem is igen látni errefelé, csak a nap végén tábort verő „karavándorokat”. Az apró földnyelven szélerőművek üzemelnek – a szél vadul és zabolátlanul tép bele a járművünkbe, és fehér tajtékot csal a tenger haragos zöld vizére. A látvány ámulatba ejtő, és mindkettőnket hatalmába keríti a lelkesedés, hogy itt tölthetjük az éjszakát.
Másnap Göteborg szerepel az útitervben, de úgy döntünk, kiveszünk egy szabadnapot, és pihenünk egyet a parton. Délelőtt bekerekezünk Falkenberg városkájába, aztán visszabújunk szélfútta odúnkba – ebédet főzünk, pihenünk, nézzük a partnak vetődő hullámokat. Nem vágyunk még a következő nagy településre. Élvezzük a természetet, a nyugalmat és a csendet. A feszített tempójú utazás után egy kicsit lelassulunk...
