Skandináv kaland, 4-5. nap – Elkapott bennünket a hygge életérzés
Utazásunk 4. napján megérkezünk Dániába. Az első benyomásunk rögtön nagyon pozitív: az egyik pihenőhelyen találunk szennyvízleeresztési, WC-tartályürítési és vízfeltöltési lehetőséget. Ez az eddig bejárt útszakaszon egyáltalán nem volt jellemző. A Fyn-szigetre hajtunk, ami az ország középső részén terül el. Dánia tulajdonképpen egy szigetcsoport: egy nagy félszigetből és 443 szigetből áll, melyek közül Fyn és Sjaelland a legnagyobb. Fyn-en található Odense, az ország harmadik legnagyobb városa, Sjaellandon pedig a főváros, Koppenhága.
Mi most Odensében éjszakázunk a Fruens Boge mellett. Körülöttünk erdő, egy lépésnyire tágas rét és az Odense folyó egyik keskeny ága. A városközpont csak 10 perc biciklivel, így a táborverés után arrafelé vesszük az irányt. Remekül kiépített kerékpárút vezet befelé, amin nem lepődünk meg, hiszen olvastuk, hogy Dánia kifejezetten biciklisbarát ország. Odense festői városkája mindkettőnket lenyűgöz régi, favázas házaival, gyönyörű katedrálisával, hangulatos macskaköves sétálóutcáival, régiségboltjaival és hívogató éttermeivel, kávézóival. Még egy bakelitlemez-boltot is találunk: nem akarunk semmit venni, egyszerűen a hangulata miatt térünk be, és gyönyörködünk az ízlésesen berendezett üzletben.
Odensében született Hans Christian Andersen, akinek többek között A kishableány, A kis gyufaárus lány, A rút kiskacsa és A rendíthetetlen ólomkatona c. mesét köszönhetjük. A városban megtaláljuk múzeumnak berendezett szülőházát, és egy nagyszabású, modern kiállítást is a H. C. Andersen Husban. Nemcsak az író életébe nyerhetünk bepillantást, de megelevenednek előttünk a meséi is, mintha egy elvarázsolt világba csöppennénk. Nem messze áll a Szent Kanut-székesegyház, ahova csak 10 percre engednek be, mert hamarosan kezdődik egy koncert.
Mindenképpen meg szeretnénk kóstolni a híres dán süteményeket, de hat-hét óra körül hirtelen minden zárni kezd, és az utcák is gyorsan kiürülnek. Még sikerül beülnünk egy kávézóba, ahol karamellás csigát és áfonyás tortát rendelünk, és megállapítjuk, hogy az útleírások egyáltalán nem estek túlzásba. Megérte végigbandukolni a várost, annak ellenére is, hogy egy ponton eleredt az eső, és - utazásunk során először - eláztunk. Szerencsére csak ránk ijesztett, félórán belül el is állt, de mi azért elindultunk vissza a lakóautóhoz. Este nyolc óra van, és még legalább másfél óráig nem megy le a nap, így teszünk még egy kis sétát a környéken a harsogóan friss, üde fűben, az égig érő fák alatt.
Mi is az a hygge? Dánia az Európai Társadalmak Összehasonlító Vizsgálata szerint a legboldogabb ország Európában, ami nagyban köszönhető az ún. hygge életérzésnek. A hygge-re (ejtsd: hüge) nem létezik magyar kifejezés, és egy elég összetett fogalomról van szó, ami magába foglalja a meghittséget, a nyugalmat, az otthonosságot és a szeretteinkkel való együttlétet. A dánok mindent igyekeznek úgy berendezni, hogy „hyggelig” legyen: azaz melegséget sugárzó, hangulatos és otthonos. És valóban, amikor betérünk a kis üzletekbe és kávézókba, vagy csak végignézünk a házak homlokzatán, a boltok kirakatain és cégérein, minden alkalommal elfog bennünket az érzés, hogy ide szívesen benéznénk. Az emberek is kiegyensúlyozottnak tűnnek. Nem tudom, hogy hogyan fogadnának bevándorlóként, de turistaként mindenki nagyon kedvesen, barátságosan viselkedik, és külön öröm, hogy szinte második nyelvükként tökéletesen beszélik az angolt. Lehet, hogy ha több időt töltenénk itt, minket is hatalmába kerítene a hygge?
Az ötödik nap reggelén szükségünk is lenne rá, ugyanis Dodi
beejti a telefonját a hátsó ülés melletti faburkolat mögé, így atomjaira kell
szétszerelnünk a lakóautót, hogy megtaláljuk. Nem vicc… előkerül a csavarhúzó,
és a nappalink egyre inkább egy szerelőműhelyre hasonlít. Ehhez a legkevésbé
sem hyggelig hangeffektek társulnak – még jó, hogy mi vagyunk az egyetlen
magyarok a környéken.
Miután előkerül a készülék, elindulunk a szomszédban lévő Fyn
falumúzeumba, ahol betekintést nyerhetünk a 19. századi dán farmervilágba,
megcsodálhatjuk az autentikusan berendezett lakóházakat, gazdasági épületeket,
a vízi- és szélmalmot, és ízelítőt kaphatunk az 1800-as és 1900-as évek elején
élt emberek korántsem könnyű és felhőtlen életéből. A skanzenben egy hívogató
étterem is megbújik, de ezúttal ellenállunk. Vár ránk ugyanis még egy kétórás
út Koppenhágába, és úgy döntünk, hogy ma ott hódolunk a dán gasztronómiának.
Késő délután érkezünk a fővárosba. Szálláshelyünk ezúttal egy városszéli lakóautópark (Dodi szerint gettó). Való igaz, a tegnapi idilli táborhelyünkhöz képest nagy visszaesés, de legalább lesz friss vizünk, tiszta tartályunk, és két éjszakára árammilliomosokká válunk. Gyorsan bringára pattanunk, és betekerünk Koppenhága belvárosába. Élmény itt biciklizni: az egész várost lefedi a kiépített kerékpárúthálózat, a közlekedés kulturált, talán csak nekünk kissé sűrű a biciklisforgalom – nem vagyunk hozzászokva. Nem ritka, hogy egy kereszteződésnél 15-20 bringást kell elengedni.
Ismét csak egy gyors körülnézésre van időnk: holnap fogjuk a
nyakunkba venni a várost. Annak ellenére, hogy hétköznap este van, pezsgő élet
fogad bennünket. A csatornaparton megszámlálhatatlan ember napozik (este
7-kor), fürdik, vagy csak ül és hallgatja a zenét. Az egyik helyen elektronikus
zene, tíz méterrel arrébb latin… a vidám kakofónia megtölti az egész környéket.
Elmajszolunk egy péksüteményt – hol máshol, mint az Andersen pékségben, aztán
áttekerünk a hídon a vidám hippinegyedbe, Christianiába. Első ránézésre
egy életteli, jó hangulatú, laza város képét kapjuk, ami teljesen más, mint
Odense, de a maga nemében ez is csodálatos.
Innen folytatjuk holnap… 😊
