Skandináv kaland, 30-31. nap - Avaldsnestől Stavangerig
Spontán karmoyi éjszakázásunk után egy jó biciklizéssel folytatjuk. Avaldsnesben kinéztük magunknak a Norvég Történeti Múzeumot, így arra kanyarodunk. Szálláshelyünktől, ami kb. 1 kilométerre délre található a blikshavni lőtér elágazásától ~21-22 kilométeres, dimbes-dombos út vár ránk. Az első pár kilométer a keskeny, ám alacsony forgalmú főúton telik, majd egyszer csak megjelenik a kiépített kerékpár út is, ami most már végig marad is. A biciklis térkép használata azért elkel, mert nem mindenhol egyértelműek a jelölések.
Először az Avaldsnesi templomot pillantjuk meg, ahol épp mise zajlik, így csak körbejárjuk az épületet és a mögötte fekvő temetőt. A templom régi darab, 1250-ben épült, de korábban állt a helyén egy 1024-ben emelt fatemplom. A történelem legjavát megélt szent helyet többször is renoválták, legutóbb 1920-ban. Maga Avaldsnes is történelmi jelentőségű település; a legenda szerint a 7. század környékén élt Augvald király után nevezték el, aki a skandináv mondavilág egyik fontos alakja. Az uralkodó birodalma Délnyugat-Norvégiában volt, de miután számos tengeri csata után sikerült meghódítania a Rogaland nyugati partjánál fekvő szigeteket, áttette a székhelyét Karmoy északkeleti részére.
Nem messze a templomtól megtaláljuk a Norvég Történeti Múzeumot (Nordvegen Historiesenter). Hogy minél jobban megőrizzék a táj eredeti arculatát, a múzeumot a föld alá építették. A tárlat nem nagy szám, de azért tartalmaz érdekességeket. Például megtudjuk, hogy már a bronzkorban (i.e. 3200 és 1200 között) is éltek itt emberek, illetve fontos központja volt a Viking érának. Sajnos csak norvég infotáblákkal találkozunk, és bár van angol nyelvű audio guide, ez nem elégséges a kiállítás teljes élményének megszerzéséhez.
Miután visszatekerünk a lakóautóhoz, ismét útnak indulunk. Stavangerig jutunk, ami Norvégia harmadik legnagyobb és negyedik legnépesebb városa, ezenkívül az ország olajipari központja. A központhoz közel sikerül találnunk egy fizetős parkolóhelyet; innen gyalogszerrel fedezzük fel az óvárost. Vasárnap este van, és a kikötő környéke pezseg az élettől. Színes faházas utcákon kanyargunk, ahol minden kultúra megtalálja a helyét: egymás mellett nyílnak a thai, az olasz, az indiai és a görög éttermek, az amerikai steak house-ok, de még etióp étteremmel is találkozunk, talán életünkben először. Állítólag Stavanger Európa legnagyobb fából készült városa: több mint 8000 faház található itt. A belváros különösen szimpatikus, és rendkívül mutatós: egyszerre jelenik meg a régi és az új, a hagyomány és a modernitás. Külön megemlékeznék a street artról: egymást érik az ötletes utcai falfestések és szobrok, ami vidám, laza aurát von a város köré.
