Skandináv kaland, 27-29. nap - Újra a fjordok földjén
A következő 3 napban újabb 6-700 km-t teszünk meg Norvégia déli csücske felé. Lassítunk a tempón, sokszor megállunk pihenni, teszünk egy-egy kitérőt. Első célpontunk a Holvikfossen-vízesés. Meredek szerpentineken és földúton kapaszkodunk felfelé a lakóautóval, majd egy ponton biztonságosabbnak tűnik gyalog folytatni az utunkat. Innen még körülbelül másfél kilométer séta vár ránk, mire megpillantjuk az első ránézésre jelentéktelen zuhatagot. Szerencsére nem adjuk fel az első benyomás után, hanem tovább merészkedünk. Egyre inkább értjük, miért tartják ezt az ország egyik leglátványosabb vízesésének. A víz útját követve hamarosan eljutunk egy üveg kilátópontig, ahonnan letekinthetünk a ködbe burkolózó völgybe.
A minitúra után tovább állunk, de nem megyünk messzire. Megállásra késztet bennünket egy gyönyörű völgy az E39-es út mentén, Klakeggtől nem messze. Az országútról lekanyarodva egy sík mezőre érünk, melyet keskeny folyó szel át, és mindkét oldalról hegyek veszik körbe. Nem csak mi vettük észre ezt a mesehelyet: más lakóautósok is táboroznak itt, és éppen akkor érkezik egy tehéncsorda, melynek fiatal borjai közelebbről is szeretnének megismerkedni velünk. Miután megrágják, összenyalják és vakarófalnak használják a lakóautókat, odébb vonulnak, és lefekszenek pihenni.
Azt tervezzük, hogy itt töltjük a nap hátralevő részét, azonban hamarosan esni kezd, így guruló házunk fogságába esünk. Belülről nem olyan élvezetes nézelődni ezen a tájon, ezért úgy döntünk, folytatjuk az utunkat. Aznap a Langeland Síközpontig jutunk, ahol lecövekelünk. A heves eső egész éjszaka kitart, így ki se dugjuk az orrunkat a kocsiból. Másnap újra Bergent vesszük célba. Fő indítékunk, hogy ismét összegyűlt egy zsák szennyes, és ideje lenne felkeresni egy mosodát. A kempingben, ahol korábban megszálltunk, ott tartózkodás nélkül nem engednek minket a mosókonyhába, ezért a belvárosban keresünk alkalmas intézményt. A Rens&Vask Laundry-ban csak készpénzzel lehet fizetni, és igen borsos árat kérnek a szolgáltatásért, cserébe egy alkalmazott teljes egészében levezényli a folyamatot mosástól szárításig, és összehajtogatva kapjuk vissza a ruhákat. Az egész procedúra másfél órát vesz igénybe, de aznap kissé szervezetlenek és fáradtak vagyunk - nem sikerül jól kihasználni az időt. Valahogy most egyikünket sem vonz Bergen, ráadásul a Lepramúzeum nyitva tartását is lekéstük. Ennek tetejébe reggel elhagytuk a rendszámtáblát a biciklitartóról, ami már eleve megalapozta a hangulatot... Kedvetlenül állunk tovább, de amint elhagyjuk a nagyvárost, megnyugszunk. Egy hegyoldalban, egy túraösvény mentén találunk parkolóhelyet, és egy kicsit sétálunk a fenyőerdőben.
A 29. nap úti célja Stavanger, de nem jutunk el odáig. Teszünk egy kitérőt a Karmøy-szigetre, és annyira karmoljuk a helyet, hogy végül itt ragadunk. Az igen látványos Karmsund-hídon jutunk át a szigetre, ami a legmagasabb pontján 46 méterrel emelkedik a vízszint fölé. A sziget bővelkedik ősi lelőhelyekben, és a viking királyok is előszeretettel tanyáztak errefelé. Avatatlan szemnek üdülőszigetnek tűnik fehér faházaival és apró kikötőivel. Nagyon hangulatos, különösen Skudeneshavn települése, ahol szűk, meredek sikátorok mentén szívhatjuk magunkba a 19. század elején épült óváros letisztult, békés atmoszféráját.
Előbb még azonban elkanyarodunk a Syreneset bunker felé, ami a sziget déli csücskében, Skudeneshavntól kb. 4 km-re nyugatra található. A jól álcázott bunker a második világháborúban a nácik parancsnoksága alatt állt; innen felügyelték a teljes hajóforgalmat, és fedezték a Karmoy nyugati részéről induló német hajókat, amikor a Karmsund-szorost aláaknázták. Az erőd érdekessége, hogy 5 db 12,2 centiméteres, 21000 méter lőtávolságú ágyúval volt felszerelve. A barakkokba és a parancsnoki bunkerbe szabadon bemehetünk, végigjárhatjuk a sötét, nyirkos és meglehetősen nyomasztó helyiségeket (elemlámpa használata ajánlott!), majd felmászhatunk a külső falra, ahonnan a szemünk elé tárul a végtelenbe vesző nyílt tenger. A káprázatos tengerpart és az erődítmény falaihoz tapadó sötét emlékek kontrasztja teszi igazán egyedülállóvá ezt a helyet. Mindenképpen érdemes meglátogatni, de készüljünk fel, hogy a látványosság nincs megfelelően kitáblázva. Egy alig észrevehető, apró parkolóból jelöletlen ösvény indul felfelé, amit több helyen is kapuval zárnak le. Ez ne ijesszen el bennünket, könnyűszerrel kinyithatjuk őket, és haladhatunk tovább a legelők alatt, míg meg nem látjuk a fölénk magasodó összetéveszthetetlen épületet.
Utazásunk második felében elengedtük a tervezést... győzött a spontaneitás és persze a kimerültség is. :)
