Skandináv kaland, 24-26. nap – Nagy távok, kis pihenők
A következő három nap azzal telik, hogy ledolgozzuk az északi sarkkörre tett kitérőnk miatti hatalmas távolságot. A 24. napon gyakorlatilag ki sem szállunk a lakóautóból, Levangerig döngetünk lefelé, majd a várost elhagyva, egy félreeső susnyásban húzzuk meg magunkat. És ennyi.
A következő nap azért mozgalmasabb. Célba vesszük Kristiansundot,
de előbb még teszünk egy rövid kitérőt Orkangerbe, hogy megnézzük a Norvég
Épületet, amit az 1893-as, Chicagóban rendezett Világkiállításra készítettek.
A következő 122 évet az USA-ban, Little Norwayben töltötte, majd 2015-ben
áttelepítették Orkangerbe. Az óriási vállalkozásba, amit a szállítás, az
újjáépítés és a renoválás jelentett, egy negyvenfős csapat 20000 munkaórát
fektetett bele, amiért megkapták Orkdal községének kulturális kitüntetését. Az
épület rendkívül mutatós; sajnos csak kívülről van lehetőségünk megnézni. A
norvégok egyébként a 19. század második és a 20. század első felében tömegével
vándoroltak ki az Egyesült Államokba, és legtöbben a Felső-Középnyugaton
telepedtek le. Számuk ma majdnem annyi, mint az óhazában (néhány forrás szerint
több).
Kristiansundból átkompozunk Averoyba, majd innen biciklivel indulunk az Atlanti út (Atlanterhavsveien) felfedezésére. Ez Norvégia leglátványosabb útja, ami kisebb-nagyobb szigeteken és sziklaképződményeken halad át. A keskeny aszfaltcsík hidakon, viaduktokon és gátakon kígyózik végig, melyek közül a legkiemelkedőbb (szó szerint is) a Storseisundet-híd. Legmagasabb pontján 23 méterrel magasodik a tengerszint fölé. Viharos időben az óceán hullámai átcsapnak az út felett, amiről több igen mutatós és egyben ijesztő fényképet találni az interneten. Mi ismét csak tökéletes időt fogtunk ki: kellemesen meleg van enyhe széllel, ami épp csak felborzolja a víz hátát. A hidakról jó kapásban reménykedő pecások lógatják le a horgászzsinórt, miközben veszekedő sirályok köröznek a talán horogra akadó zsákmány fölött.
Lelkesedésünket kissé megtöri, hogy az EuroVelo 1-nek
csúfolt kerékpárút tulajdonképpen jelöletlenül halad a főúton – még egy
biciklis sáv sincs leválasztva. Aki nem élvezi a 60-70-nel előző autókat
(olykor kamionokat), vagy a háta mögött felgyűlt anyázást, annak ez a
hiányosság sokat el fog venni az élményből. Kiépített kerékpárút a 28
kilométeres szakasz kb. 5%-án fellelhető, de ez épp semmire sem jó. (Utólag láttuk,
hogy az élményút végétől, Vevangtól már egész hosszan vezet kereképárút. Kis
szépítés, hogy visszafelé a forgalom elcsitult, így majdhogynem nyugodt
körülmények között tekertünk vissza a lakóhoz.)
Képek az Atlanti útról
26-dik napunkon tovább folytatjuk az ereszkedésünket délre. Moldéban
felkapaszkodunk a Varden kilátóhoz, ahonnan gyönyörű az egymás mögé rétegződő
hegyek és a fjord partján megbúvó város látképe. Molde egyébként a jazz-kedvelők
mekkája. Itt rendezik minden év júliusában a Moldejazz vagy másnéven a
Molde Nemzetközi Jazz Fesztivált, ami Európa egyik legrégebbike. Sajnos nem
maradunk, pedig egy jó jazz koncert már mindkettőnknek hiányzik. A Fole Godt
pékség fenséges kínálatába fojtjuk bánatunkat, és indulunk tovább.
A kompon ér egy kisebb szívroham, ugyanis először
fizettetik ki velünk az utazást, ráadásul a jegyszedő közli, hogy az E-Pass24,
amin az autópályahasználathoz regisztráltunk, nem működik Norvégiában. Ezt
azért nem hisszük el (többször lecsekkoljuk utána), de elkezdünk aggódni, hogy
horribilis büntetések fognak várni otthon a többhetes pályázások és komphasználatok után.
Mesébe illő útszakasz vár ránk ezután: visszaérkeztünk a legszebb
fjordok vidékére. Legalább négy fjord partján végigkanyargunk, mire megérkezünk
mai állomásunkhoz. Olden előtt nem sokkal, egy pihenőhelyen táborozunk le.
Ajánlott helyek:
Molde – Fole Godt pékség: https://www.folegodt.no/
