Skandináv kaland, 23. nap - 66"33°
Trondheimből egy ~475 kilométeres utazás vár ránk Mo I Ranáig, amit a jelentős sebességkorlátozás miatt a Google térkép is 7 és fél órásra becsül, a valóságban azonban ez a megállásokkal együtt jó 9 óra. A sebességhatárok egyébként érdekesek errefelé... A legtöbb helyen, ahol a jó minőségű aszfalt és az útviszonyok miatt jóval magasabb is lehetne a megengedett sebesség, lelassítják, máshol azonban, pl. autópálya-lehajtóknál, élesebb kanyarokban vagy földutakon a szabály szerint indokolatlanul gyorsan lehet hajtani.
Valahol az utunk kétharmadánál átlépjük Észak- és Dél-Norvégia határát, amit egy látványos kapu jelöl. Immár Nordland megyében folytatjuk a kalandozást. Késő este érkezünk a nem túl látványos iparvárosba, Mo I Ranába. Szállásra egy óriási akkumulátorgyár szomszédságában találunk. A még éjjel is áthallatszó űrbéli hangokért kárpótol a Mobekken folyó közelsége, és egy kis esti séta. Bár errefelé már több hétig is tarthat az éjféli nap jelensége, ehhez mi egy kicsit későn érkeztünk. Tizenegy óra körül lemegy a nap, és bár valamelyest világosabb az éjszaka, mint délebbre, azért mégis csak sötét van.
Másnap az E6-os országúton észak felé ~80 kilométert haladva elérkezünk az Északi Sarkkör Központhoz (Arctic Circle Center). Az északi sarkkör helyzete egyébként nem fix, a Föld tengelyirányú dőlésszögétől függ, ami a Hold árapály hatása miatt 41000 évente ~2 foknyit ingadozik. Jelenleg évente ~14,5 méterrel északabbra tolódik. A Központ azonban szerencsére mindig ugyanazon a helyen található. :) Az idegenek űrhajójának is beillő épületben egy főként rénszarvas-fókuszú étlappal operáló étterem és egy gazdagon felszerelt ajándékbolt található. Utóbbiban vásárolhatunk egy névre szóló oklevelet, amely igazolja, hogy hivatalosan is átléptük a Föld 66"33°-dik szélességi körét, de akiknek kiskönyves útlevele van, spéci pecsétet is kérhetnek bele. A vintage megoldások szerelmesei pedig képeslapot vagy levelet is küldhetnek innen haza postával.
Egy rénszarvashúsos bagett enyhe bűntudattal terhelt elfogyasztása után sétálunk egyet a környéken. Bár erre a tájékra már csontig hatoló hideget vizionáltam, kellemes 23 fokos hőmérséklet kényeztet minket felhős égbolttal, és néha percekre eleredő esővel. A távoli kopár, hósapkás hegyek azért megnyugtatnak, hogy jó helyen járok. A közelben folyik a Gubbeltåga folyó, melynek két vízesésével is találkozunk. Az egyik fölött függőhídon át lehet sétálni, de akár bele is lógathatjuk a lábunkat a sebesen sodró vízbe.
Bár pihenős napnak szántuk a mait, azért délután ismét útnak indulunk. Nemcsak a sarkkörre jutottunk el ma, de az utazásunk legészakibb állomásához is, ahonnan már visszafordulunk, és lassan hazafelé vesszük az irányt. Rossaga magasságáig jutunk, és leparkolunk a Ranfjord partján. De még itt sem tudunk megülni a fenekünkön: bringára pattanunk, hogy felfedezzük a környéket. Az Fv321 jelű szuper minőségű aszfalttal borított, ám forgalmatlan közúton hullámvasutazunk az Okstindan nemzeti park felé. Mivel nem készültünk komolyabb túrára, csak a bejáratáig jutunk el, illetve begurulunk Korgen falvába. Ha több időnk van, érdemes erre rászánni egy napot, ugyanis látványban bővelkedő és forgalomtól mentes bringázásban lehet részünk. Nagy emelkedőkre viszont készülni kell.
Visszaérkezve összeütök egy garnélás spagettit, majd egy sorozatrész után kidőlünk. Szálláshelyünk bár eldugott helyen van, a fejünk fölött vonatsín halad, és az arra járó vonatok minden egyes alkalommal fülsértő kürtöléssel jelzik az érkezésüket. Ez éjfél magasságában nem esik annyira jól. Hajnalban erős esőzés köszönt ránk, ami felszántja a lakóautó tetejét és a dobhártyánkat is. Ennek ellenére, valószínleg a kimerültség miatt jól alszunk. Szükség is van rá: most még néhány hajtósabb nap vár ránk...
