Skandináv kaland, 2. nap - Gyorstalpaló városnézés Berlinben
Az első két éjszakán bivakoltunk, azaz szabad parkolóhelyeket vettünk igénybe, ám most kerestünk egy stellplatzot, ahol kiüríthettük a WC-t, feltankolhattunk vízből, és áramra csatlakoztathattuk a lakóautót. Ezt kb. 3 naponta meg kell majd tennünk. A stellplatzon aktív karavános élet folyik, mindenhol lakóautók parkolnak; alig találunk egy talpalatnyi helyet.
Berlin központjától mintegy 22 kilométernyire parkoltunk le, itt biciklire pattanunk, és két keréken fedezzük fel magunknak a német fővárost. Valamivel több mint egy óra alatt érünk be a centrumba – az odafelé vezető úton nem nyűgöz le minket a metropolisz. A külvárosi szakasz meglehetősen koszos és szemetes, ami igencsak lehangoló, főleg Drezdával összehasonlítva. A városban azonban szinte mindenhol van kiépített bicikliút, vagy elkülönített biciklisáv, és rengeteg a bringás. Bár elsőre egy kissé nehezen igazodunk ki rajtuk, viszonylag egyszerűen – egy-két bekalkulált eltévedéssel – bejutunk a városba.
Első utunk a St. Matthäus templomkertbe vezet, itt nyugszanak ugyanis a Grimm-fivérek, akiknek gyerekkorunk számos meghatározó meséjét köszönhetjük. Az én kívánságom volt a sírhely meglátogatása, ami egyébként kellemes kikapcsolódásnak bizonyul a hosszú tekerés után. Az árnyas fák alatt két sötétszürke márványoszlop jelzi Jacob és Wilhelm Grimm végső nyughelyét, mellettük még két másik, Grimm-családhoz köthető síremlék áll.
Mivel csak egy napot töltünk Berlinben, a legszükségesebb látnivalókra korlátozzuk az időnket. Nem maradhat ki a berlini fal és a mellette lévő emlékhely, a Reichstag monumentális épülete, a Brandenburgi kapu és a Tiergarten.
A múzeumok közül igyekszem mindig az érdekes, szokatlan tárlatot kínálókat kiválasztani, ami mindkettőnk számára szórakoztató lehet, így most a Német Kémmúzeum mellett tettem le a voksom. A kiállítás főként a hidegháborús időszakra koncentrál, de megismerkedhetünk a titkosszolgálatok és a kémkedés ókorig visszanyúló történelmével, megtekinthetünk egy csomó valódi és egykor használt kémeszközt, amit James Bond is megirigyelne (pl. pipába vagy cigarettába rejtett tárolókapszulák, fegyverként szolgáló esernyő, övcsatnak álcázott lehallgatókészülék), megcsodálhatjuk az Enigma kódológépet és annak a fegyvernek a pontos másolatát, amivel Gavrilo Princip megölte Ferenc Ferdinándot, ezzel kirobbantva az I. világháborút. Valamint kipróbálhatjuk a láthatatlan tintát, a hazugságvizsgálót és a poloskadetektort (ha van türelmünk kivárni, amíg a gyerekek végeznek – nekünk nem mindig volt). Érdemes ellátogatni ide, garantáltan nem fogunk unatkozni. Még az sem szegte a kedvünket, hogy a múzeumlátogatás előtt hátba csípett egy darázs.
A nyüzsgés, a forgalom, a tömeg és a zaj hamar lemerít minket, így nem feszítjük tovább a húrt. A szovjet börtönmúzeum még érdekelt volna, de jobban esik most az ejtőzés. Persze csak az egyórás visszaút után, amit már minden egyes kilométert számolva, hullafáradtan teszünk meg. Megállapítjuk, hogy érdemes volt megnézni Berlin történelmi nevezetességekben bővelkedő belvárosát, de egyikünk sem szívesen költözne ide.
