Skandináv kaland, 18-19. nap - Winter is coming

Emlegetett szamárként megérkezett az eső, és egész kedden masszívan zuhogott, a hőmérséklet pedig 11-12 fokra süllyedt, és azóta is ott stagnál. Igaz, feljebb jöttünk kb. 500 kilométert - két etapban, mert az ország ezen részén nem lehet, és nem is érdemes gyorsan haladni. 

Utazásunk talán legszebb, leglátványosabb szakasza ez. A fjordok mentén haladunk, hatalmas, szinte függőleges hegyek között. Hol baloldalon, hol jobboldalon tűnik fel a tenyérnyi szigetekkel csipkézett tenger, és ezernyi vízesés kéredzkedik le a sziklákról. Rengeteg az alagút - sokszor 6-8 kilométeren át robogunk a föld alatt, és életünkben először földalatti körforgalmakkal is találkozunk. Ahol szélesebb tengernyúlvány ékelődik a szárazföld testébe, ott kompokon kelünk át. A kompozás olajozottan zajlik, és ingyenes - bár egyszer ellenőrizték a rendszámunkat valamilyen rendszerben. Még az utazás előtt regisztráltuk az autót egy weboldalon, hogy használhassuk a norvég autópályákat - lehet, hogy ennek a szolgáltatásnak a kompozás is a részét képezi. 👀

Úti képek

Kedden koradélután érkezünk Førde-be, de úgy döntünk, a nap hátralevő részét pihenéssel töltjük. Főzés, ebéd, alvás, sorozatnézés és megint alvás a program. Az eső odakint rendületlenül szakad, így még bűntudatunk sincs. A város nevéül szolgáló förde szó egyébként egy geográfiai fogalom. A fördék és a fjordok abban hasonlítanak egymáshoz, hogy mindkét földrajzi jelenség a mozgó belföldi jégnek köszönhetően jött létre, ám míg a fjordokat csak kimélyítette, a fördéket teljes egészében az hozta létre. 🎓 Végül nem a városban éjszakázunk, hanem arrébb gurulunk, és a Movatnet-tó közvetlen partján állunk meg. Pazar kilátás nyílik az ablakunkból a tájra.

Kilátás a konyhaablakon 

Szerdán tovább indulunk, és meg sem állunk Ålesundig. A város egy keskeny félszigeten terül el a Geirangerfjord bejáratánál. Története egészen a vikingekig nyúlik vissza - a régészeti leletek alapján már 9000 évvel ezelőtt is éltek itt emberek. 1100 körül fontos kikötő- és halászvárossá vált, majd az 1500-as években a régió kereskedelmi központjává. Ma népszerű célpontja a turistáknak, amit főleg gyönyörű belvárosának köszönhet. 1904-ben egy pusztító tűzvészben Ålesund jelentős része megsemmisült, és hirtelen tízezrek váltak hontalanná. A vezetés úgy döntött, hogy teljesen újjáépítik a várost, mégpedig az akkor divatosnak számító szecessziós stílusban. Egy gyors késődélutáni tekerésre van időnk, ezalatt körbe karikázzuk a pompázatos, színes-díszes art noveau épületeket, a halszaggal terhes kikötőket, és csodálattal adózunk a távolban tornyosuló, szemérmesen ködtakaró mögé rejtőző hegyeknek. Az időjárás kissé zord: bár nem esik, de nagyon hideg van, és erősen fúj a szél. Ennek ellenére látunk fürdőzőket a kikötőben. Én már a látványtól súlyos fagyási sérüléseket szerzek...

Ålesund

Holnap fjordnéző hajótúrára megyünk. Ha marad még időnk és erőnk, szeretnénk megmászni az Aksla-hegyet, ami 418 lépcsőfokot jelent, cserébe állítólag felejthetetlen a városra nyíló panoráma. Mielőtt nyugovóra térnénk, még majdnem belénk tolat egy tanulóvezető lakóautós, de Dodi gyors reflexeinek és a dudának köszönhetően egy instant szívrohammal megússzuk a napi rendes para-helyzetet.