Skandináv kaland, 14-15. nap – Középföldén át

A norvég főváros után vadregényesebb tájak felé indulunk, ám mielőtt elhagynánk Oslót, még felautózunk a település északi peremvidékére, a Holmenkollenre. Itt áll ugyanis egy 134 méter magas síugró sánc és a hozzá tartozó stadion, ami 1930 óta szolgál síugró világbajnokságok, és 1952-ben a téli olimpiai játékok színhelyéül. A norvégok nemzeti sportja a síelés, ami talán az ország földrajzi adottságait tekintve nem is meglepő. Egy híres, 1869-ben született festményen birkebeineri síelők az 1206. évi cudar tél közepén éppen biztonságos helyre viszik az akkor még gyermek Haakon herceget, aki később királyként a polgárháborús időszak végét fémjelezte. Ez a festmény a norvégok egyik fontos nemzeti jelképévé vált.


A holmenkolleni síugró sánc


Kilátás Oslóra a sánc tetejéről


Knud Bergslien Birkebeinerne c. festményének másolata

A helyszínen símúzeum is található, ami azonban nem csupán a síelésnek, mint sportnak állít emléket, de rengeteg egyéb érdekességet is megjelenít, pl. a Skandináv-hegység jellemző állatait, illetve a klímaváltozás hatásait az ország éghajlatára és élővilágára. Itt is találunk interaktív lehetőségeket, pl. kipróbálhatjuk, milyen 130 km/órával száguldani egy síszimulátor segítségével, de ha nem vagyunk ennyire bátrak, odaállhatunk egy szélgép elé, ami demonstrálja, milyen a lesiklás közben a sportoló arcába csapó jeges szél. Tovább fokozhatjuk az élvezeteket, ha felmegyünk a toronyba, ahol drótkötélpálya üzemel, és kb. 20000 Ft/fő összegért le lehet száguldani a sánc fölött. Mi ezt most kihagyjuk – megelégszünk a pazar kilátással, ami Oslóra és az Oslo-fjordra nyílik.

A napunk további része utazással telik. Kisebb-nagyobb települések között cikázunk, néhány helyen megállunk, hogy megcsodáljuk a tájat, és Drammennél átkelünk egy 1650 méter hosszú spirális alagúton, melynek falát jetilábnyomok (vagy troll lábnyomok?) díszítik. Karcsú fenyvesek között suhanunk el, melyeket magentarózsaszín erdei derécefoltok dobnak fel. Az éjszakát Noréban töltjük, ami egy apró hegyi falu egyetlen – egyébként kitűnő – vegyesbolttal. Áll itt egy több mint 850 éves (1650 és 1750 között felújított) fatemplom, ami megér egy látogatást. Fatemplomból egyébként még sokat fogunk látni, pl. Torpóban vagy Holban.


A norei 855 éves fatemplom


A torpói fatemplomok (a fehér is az)


A holi fatemplom

A 15. napon nem haladunk sokat: Haugastolig jutunk el. Itt kezdődik Norvégia egyik legszebb kerékpárútvonala, a Rallarvegen, mely az 1900-as évek elején épült a Bergeni vasútvonal szervízútjaként, ám ma már szinte kizárólag csak biciklisták használják. A murvás döngölt földút ~81 km hosszan fut a hegyek között egészen Flamig, ám mi csak az első 25 km-t tesszük meg oda-vissza. Az odafelé vezető szakasz enyhén (néhol azért keményebben) emelkedik, de e-bike-kal meg se kottyan. Na, meg eltereli a figyelmünket a látvány: a zöldellő hegyek és a kristálytiszta azúrkék vizek kontrasztja. Néhol vízesések tarkítják a látképet, és a távolban már fel-feltűnik egy-egy hófolt. Valahol a bozótosban kolompoló birkanyáj halad. A hőmérséklet egyébként 25 fok körül van – egész nap felhőtlen, napos égbolt feszül fölénk. Lassan haladunk, mert 100 méterenként meg akarunk állni fényképezni, vagy éppen megcsodálni a képen látható, általunk eddig még sosem látott virágot.


Eriophorum scheuchzeri, avagy gyapotfű... szerintem jetibojt vagy cicabojt. 😁 Egy az egyben olyan a tapintása, mintha macskát simogatnánk.



Néhány tájkép a Rallarvegenről


Magukat egyáltalán nem zavartató birkák az úton. Több ilyen nyájjal is találkoztunk. 

A 25-dik kilométernél visszafordulunk, így a végén egy laza 50 km-es távot tudhatunk magunk mögött. Ráadásul mivel az út odafelé emelkedett, visszafelé kellemes jutalomgurulás vár ránk. Este 8-ra érünk a lakóautóhoz, így messzire már nem tervezünk tovább menni. A Sysenvatnet-tóig jutunk, ami közkedvelt lakóautós táborhely. Időközben azért áthaladunk a Hardangervidda-fensíkon is, ami Európa legnagyobb kiterjedésű hegyi fennsíkja. Éghajlata egész évben alpesi, amit meg is érzünk, hiszen a hőmérséklet 25 fokról csakhamar 11 fokra süllyed. Még van lehetőségünk a naplementében megcsodálni a tavat és a fölé magasodó, hósapkába burkolózó hegyet, majd kimerülten ágynak dőlünk. Mindketten nagyon vágytunk már egy hegyikerékpározásra is a sok városnézés után, és most feltöltődve folytatjuk tovább az utunkat Bergen felé.


Naplemente a Sysenvatnet-tó partján

Szolgálati közlemény: később még több kép, illetve videó is várható. A net lassúsága miatt a képek feltöltése kicsit döcögős, a videókkal pedig meg sem próbálkozunk.

Népszerű bejegyzések