Skandináv kaland, 13. nap – A trónbitorló Oslo
Nagy bátran kijelentettem, hogy Koppenhága lett a kedvenc európai fővárosom, de akkor még nem jártam Oslóban. Nos, ez a város szépségében, kulturális gazdagságában, rendezettségében és tisztaságában semmiben nem marad el az előbb nevezettől. Már amennyit egy nap alatt le tudtam szűrni belőle. Gyönyörű óváros, nyüzsgő tengerpart, hatalmas, gondozott parkok, történelmi épületek, műemlékek, és kulturált közlekedés fogadott. Az egyetlen, amiben rövid benyomásom alapján elmarad Koppenhágától, az a kerékpározhatósága – itt ez nincs olyan jól kialakítva. A főbb útvonalak mentén persze találunk kerékpárutat, de sokszor haladunk közúton vagy jobb híján a járdán.
Oslo az Operaház tetejéről
Egy eldugott külvárosi parkolóban telepedtünk le, ahonnan fél óra tekeréssel elérjük a központot. Sorra látogatjuk a nagyobb nevezetességeket, mint a Központi pályaudvar, a dóm, a Parlament, a Királyi palota és a Nemzeti Színház. Meg-megállunk, körbejárjuk az épületeket, amelyikbe lehet, be is megyünk. Az Akershus erőd 13. századi kőfalai között kicsit megpihenünk, és megcsodáljuk a kikötőben horgonyzó óriási tengerjáró hajót. Érdekes a régi és az új ilyenfajta kontrasztja egymás mellett… Megnézzük Oslo egyik legrégebbi terét, a Christiania teret, amelynek épületei közül több a 17. századból maradt fent, és természetesen Oslo sétálóutcáját, a Karl Johans utat is szemügyre vesszük. Itt azonban nem időzünk sokat: őrült nagy a tömeg, és a világmárkák csilli-villi kirakatai ugyanúgy néznek ki, mint bármelyik világváros bármelyik bevásárlóutcájában.
Inkább az Aker Brygge felé vesszük az irányt, amely egykor hajógyárként üzemelt, mára azonban Oslo egyik legmenőbb városrésze lett. A tengerparti sétányon éttermek, bárok és fagylaltos standok sorakoznak. Egy halsütöde mellett döntünk, ahol grillezett lazacot rendelünk. Valamivel távolabb egy hangulatos kávézóban áfonyás pite és capuccino szolgál utójáték gyanánt. Meg kell emlékeznem arról, hogy Svédországban és Norvégiában is minden étteremben és cukrászdában ingyen vizet biztosítanak a vendégek számára. Ez rendkívül szimpatikus gesztus, és szokatlan is egy olyan országból érkezőnek, ahol a levegővételt is kiszámlázzák lassan. Sokszor úgy járulunk a vizes kancsó elé, mintha legalábbis bűncselekményt követnénk el, de azért igyekszünk levetkőzni ezt a beidegződést.
Következhet egy múzeum. Sajnos a Viking hajómúzeum, ami mindkettőnket érdekelt volna 2025-ig felújítás alatt áll, így a Norvég Néprajzi Múzeumra esik a választásunk. Ez a Bygdoy-félszigeten található, ami tulajdonképpen egy múzeumnegyed a város észak-nyugati részén. A néprajzi múzeum pedig korántsem olyan unalmas, mint amilyennek a neve alapján tűnik. Egy óriási skanzenről van szó, ahol Norvégia lakóinak hétköznapi életével, szokásaival és lakhelyeivel ismerkedhetünk meg egészen az 1200-as évektől napjainkig. Több helyütt az autentikusan beöltözött alkalmazottak ízelítőt is adnak pl. a helyi népszokásokból, zenéből és táncból, kenyérlepénysütésből, fazekasságból, stb. Az egyik legmaradandóbb élmény mégsem ez, hanem egy 60-as évek stílusában megépített lakónegyed, ahol korabeli benzinkúttal, postával, gyógyszertárral is találkozunk. Áll itt egy lakóház, amelynek minden egyes emeletén más-más évtizedekből származó, az adott korszakra jellemzően kialakított és bebútorozott lakások sorakoznak. Itt egy 1860-as évekbeli polgári lakás, amott egy száz évvel fiatalabb… egy 1960-as évekből származó, tipikus tinédzserszobából The Rolling Stones szól… 😊 Tovább állunk, itt a kisvárosi életből ízelítőt adó házikókkal ismerkedhetünk meg, majd pincétől a padlásig bejárhatunk egy egész házat, ami a tábla szerint 1965-ből származik. A pinceszint felét egy hatalmas szauna foglalja el… Hát igen, ami nekünk otthon a luxushoz tartozik, az itt a mindennapi élet része.
A másik maradandó élmény egy 13. századi fatemplom másolata.
Az eredeti épület Golban állt, és néhány eleme megmaradt az utókornak.
Nagyrészt azonban kipótolták, amikor 1885-ben újraemelték a parkban.
A góli fatemplom
Ebben a szabadtéri múzeumban egészen nyugodtan el lehet
tölteni akár egy egész napot is, annyi a látnivaló. Mi három óra alatt csak kb.
az egyharmadát tudtuk bejárni. Többre már se időnk, se energiánk nem maradt,
így tovább gurultunk a Frogner park felé, amely Oslo egyik legnépszerűbb
látványosságának, Gustav Vigeland 200 szobrából álló szoborparkjának
ad otthont. Ambivalens élményt nyújt a különböző nyakatekert pózokban egymásba
gabalyodó, meztelen emberalakok látványa. Nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e
vagy inkább taszít, de ez egyéni szoc. probléma. Mindenesetre sokkal jobban
bejönnek ezek a szobrok, mint amiket az Ekeberg parkban láttunk. Erről
teszek is ide képet.
A Vigeland szoborpark. Az előzőek tükrében nem is olyan vészes. 😁
Maga a Frogner park azonban szemet gyönyörködtető, és láthatóan közkedvelt találkahely a városiak számára. Egyesek piknikeznek, mások sportolnak, a gyerekek labdáznak, a felnőttek jókedélyűen beszélgetnek, nevetnek. Az olyan meleg napokon, mint a mai (közel 30 fok a hőmérséklet) átteszik a székhelyüket a parkban lévő fürdőbe. A tengerparti strand is tele van napozókkal; ameddig a szem ellát színes törölközőkön, matracokon heverésző embereket látunk. Feltoljuk a bringákat a Norvég Operaház tetejére, ami közkedvelt kilátóhely: nagyszerű panoráma nyílik innen az Oslo-fjordra. Még bungee jumpingolni is lehet itt.
A tartalmas, de kimerítő nap után jól esik már a pihenés. Nyolc óra körül visszavonulunk; ennyit mára. És hogy Oslo letaszította-e a trónról Koppenhágát? Talán nem… de nagyon-nagyon közel járt hozzá. Az biztos, hogy a legélhetőbb európai nagyvárosok egyike, ahova mindketten szívesen visszatérnénk még.
