Ausztriai tekergések: Ybbs, I did it again!

Másodjára kalandozunk az Ybbstalradwegen – először tavaly jártuk be az alsó-ausztriai bicikliutat, akkor épp ellenkező irányba. Ezúttal Lunz am See-ben táboroztunk le, az Ötscherland kempingben. Első itt töltött napunkon épp ideális időjárás örvendeztetett meg bennünket: kellemesen meleg volt, egy tízperces záporral a nap közepén, amit egy erdős területre behúzódva vártunk végig. Összességében tökéletes időnk adatott egy kiadós bringázáshoz.

 Az Ybbstalradweg egyébként az Ybbs an der Donau torkolattól vezet Lunz am Seeig mintegy 107 km-en át az Ybbs folyó vonalát követve. Nekünk – a tavalyi élményeket is számba véve – a Waidhofen és Lunz am See közötti szakasz vadregényes, kanyargós, elképesztő természeti élményt nyújtó szakasza lopta be magát a szívünkbe, míg a fennmaradó szakaszt inkább egysíkúnak, kevésbé látványosnak találtuk.

Ezúttal folyásirányba indultunk el Lunz am See-től. Mivel a fix szálláshely miatt vissza kellett fordulnunk, és egy maximum 70-80 km-es távot terveztünk, eredetileg Hollenstein an der Ybbsig szerettünk volna menni, de végül találtunk egy kis karikát Opponitz érintésével Sankt Georgen am Reithig, ami ugyan egy kicsit meghosszabbította a kitűzött távot, de Sankt Georgen előtti utolsó 4 kilométernyi száguldozásért megérte.

Szinte végig kifogástalan minőségű, kiépített aszfalt bicikliúton kerekezünk, ami csak néha-néha érint kisforgalmú közutat, például az apró településeken belül. Elvétve találkoztunk csak autóval, így ezt szinte észre sem vettük. Gyönyörű, harsogó zöld, vadvirágokkal tarkított mezők mellett haladunk el, a távolban körülölelnek bennünket az Alpok fenyvesekkel takart magaslatai, miközben a régi vasútvonal megmaradt sínpályája hűséges társként követ bennünket.

Az első település, amin áthaladunk, Göstling an der Ybbs, majd utunk észak felé kanyarodik Kogelsbach felé. Itt már idejét érezhetjük egy pohár sör, egy almásrétes, esetleg egy jó meleg Frittatensuppe elfogyasztásának, és Kogelsbachban erre tökéletes lehetőség is nyílik. A Radweg-Stüberl egy biciklisbarát vendéglő, ahol finom, házias ízekkel, barátságos vendéglátással, és még e-bike töltőállomással is találkozhatunk. Elidőzünk egy darabon, majd indulunk tovább.

Az úton ésszerű távolságokra kiépített pihenőhelyeket találunk – szívfájdalmunkra a legtöbb nem rendelkezik ivókúttal. Nem így a nem sokkal Kogelsbach után található Ybbsdücker melletti pihenő. Már messziről feltűnik az vízerőmű különleges, viadukt szerű építménye, melyről csak egyre közelebb érve derül ki, hogy mire szolgál. Teljes magyarázattal azonban csak a pihenőnél található táblák szolgálnak – azok számára, akiket érdekel az erőmű története, és persze jól tudnak németül. Minket jobban lekötött a két, fából készült nyugágy, és hogy végre újra tölthettük a vizespalackjainkat.

Következő állomásunk Hollenstein, ahol a bicikliút mellett hirtelen egy vasúti kocsira bukkanunk. Az információs tábla szerint a 140 évig üzemelő Ybbstalbahnnak állít emléket, mely 1870-től 2010-ig szolgálta a helyiek közlekedését (Groß-Hollenstein Zeitressewaggon). Az ezt követő három évben történt az egyik sínpálya felszedése a vonalon, majd a kerékpárút kiépítése. Miután közelebb merészkedünk, meglepetésként ér bennünket, hogy a vagon múzeumként üzemel, és fel is szállhatunk egy gyors időutazásra. Videós tárlatvezetés segít bennünket eligazodni az Ybbstalbahn történelmében – sajnos csak németül – de talán a kiállított tárgyak – a régi, nehéz utazókoffer, a telefon és az írógép, a biciklivagonban szakszerűen felakasztott kerékpár – jobban lekötik a figyelmünket. Szeretnék megemlékezni arról, milyen tisztaság és rend fogadott bennünket itt, pedig a „vagonmúzeum” megtekintése teljesen ingyenes.

Feltöltődve indulunk tovább Opponitzba, miután eldöntöttük, hogy egy kisebb kanyarral térünk vissza Sankt Georgen am Reithnél az Ybbstalradwegre. Opponitznál egy kb. 4-5 km-es erősen emelkedő szakaszra kanyarodunk rá, de a fárasztó kaptatás után kárpótol bennünket az ugyanilyen hosszú és meredek lejtő, ami a tükörsima aszfaltút miatt önfeledt száguldás-élményt ad.

Sankt Georgen am Reithtől ugyanazon az úton haladunk visszafelé Lunz am See-ig, amelyen jöttünk. Mivel kellőképpen megéheztünk – és kellemesen el is fáradtunk – az úton, tökéletes zárása a napnak a Zellerhoff étterem, ahol klasszikus osztrák ízekkel kényeztethetjük az ízlelőbimbóinkat. Mi ezúttal maradtunk a jól bevált bécsiszelet és a backhendlsalat (rántott csirkemellcsíkok vegyes salátán) mellett.

Lunz am See-től egy köpésnyire található a Lunzer tó (bringával kb. 5 perc). Sajnos körbe tekerni nem lehet; csak egy rövid szakaszon engedélyezik a behajtást biciklivel. Mindenesetre jó itt egy kicsit leülni, gyönyörködni a zöldellő hegyoldal és a kristálytiszta vizű tó lenyűgöző kontrasztjában. Nekünk kedvünk támadt motoros csónakkal bejárni a tavat. Bátran ajánljuk – kellemes élmény. Egy félórás útért 12 Eurót kért a kedves házaspár, aki bérbe adja a csónakokat.